2015. szeptember 11., péntek

Öhm... még élek amúgy

Hahó!

Hihetetlen, de már egy hónapja megérkeztem ide, Szingapúrba.
Elnézést, hogy nem írtam idáig, helyzet az, hogy itt több dolog történik egy hét, mint otthon három hónap alatt, és mire az ember eljutna odáig, hogy leírja őket, addigra már rég máshol tart.

De mivel tudom, mennyire hasznosak ezek a blogok a leendő diákoknak és az Egyesületnek, most végre itt vagyok, és megosztom veletek is, mi történt velem, mióta augusztus hatodikán reggel elindultam otthonról.

Reggel az ötös vonattal indultunk el Budapestre, hogy biztos, ami biztos, időben odaérjünk. Az út jó hangulatban telt, sokat nevettünk és beszélgettünk, valamint volt szerencsém megcsodálni a hosszú ideig utolsó otthoni napfelkeltémet.

Mikor megérkeztünk a reptérre, még elég sok időnk volt a repülő indulásáig, ez azonban gyorsan elment, és én egyszercsak ott találtam magam anyu karjaiban, aki nyugtatgatott, hogy ne pityeregjek. Persze ettől csak még nehezebb volt abbahagyni, de mindegy, azért valahogy összeszedtem magam. Még néhány utolsó puszi, ölelés, aztán beálltam én is a sorba. Anyuék még integettek, míg láttak engem, de aztán már elveszítettük egymást szem elől.

Először utaztam repülővel, és végül még kalandosabb lett, mint arra számítottam. A beszállást vagy fél órával később kezdtük meg, mint kellett volna, valamint a repülőn is vártunk majdnem egy órát. Előttem ült egy magyar család, tőlük tudtam meg, hogy a gép nem kapott felszállási engedélyt.
Végül aztán csak elindultunk, és bár a gép valamennyit behozott a lemaradásból, de így is egy jó órás késéssel értünk Dohába.

Ez annak, akinek több ideje volt átszállni, nem okozott problémát, de néhány ember - köztük én is - lekéste a csatlakozást. A következő járat pedig csak másnap reggel ment, így ott kellett töltenünk az éjszakát. Szerencsére ebből nem lett gond, a légitársaság intézett nekünk szállást (a Qatar Airways-zel utaztam, és bár nem vagyok szakértő ebben a témában, én ajánlom őket) egy hotelben, és még telefonálni is tudtam a fogadócsaládomnak, hogy kések.

Ettől fogva aztán minden jól ment (utólag is köszönet annak a három magyar hölgynek, akik úgymond "vigyáztak rám"), másnap reggel továbbindultam, és estére meg is érkeztem Szingapúrba.
Az elkövetkező két napot a fogadócsaládomnál töltöttem, méghozzá javarészt alvással (jetlag). Azért csináltunk mást is: elmentünk a Botanic Gardens-be, főztünk paprikás krumplit, valamint megnéztük a National Day parádét (Szingapúr idén ünnepli függetlensége ötvenedik évfordulóját).

Hétfőn reggel aztán bevittek a suliba, ahol elköszöntünk egymástól, és kezdetét vette a regisztráció, a bemutatkozás és a berendezkedés. Kicsit kaotikus, de jó hangulatú nap volt, mindenki mosolygott, ismerkedett, bemutatkozott a másiknak - akár többször is, ha kellett. Ez a nap még egy extra meglepetést is tartogatott: kiderült, hogy nem csak ketten vagyunk magyarok Tillával a boarding house-ban, hanem van még egy srác is az én évfolyamomon, András.

Ő nem ösztöndíjas, mint mi, hanem fizetős diák, ezért nem is tudtunk róla előtte. Egyébként vicces, ugyanazzal a géppel jöttünk mindketten, még meg is fordult a fejemben, hogy "mi lenne, ha", de a szüleivel volt, szóval végül nem mentem oda megkérdezni. Mindenesetre most már hárman vagyunk - Ajnával együtt négyen, de ő az East kampuszon van.

Ami a szobatársakat illeti, nem mindig megy minden simán, vannak problémák a tisztasággal vagy a zajjal, és még ha egyiküket is nem kedvelem kifejezetten, azért lehet velük beszélni, és szerintem ez az, ami számít.

Az orientációs héten ismerkedtünk egymással, a sulival és a várossal, elkezdtünk belerázódni a koleszos életbe, készültünk (fizikailag és lelkileg) a sulira. Nagyon élveztük mindanyian, vagy legalábbis én biztos.

Mivel elég hosszúra nyúlna ez a bejegyzés, ha az egész első hónapomat le szeretném írni, így most itt befejezem, a suliról pedig majd egy másik bejegyzésben írok.

Végezetül néhány fénykép:


"A felhők felett mindig kék az ég."
/the Grenma/




Ünneplés a Botanic Gardens-ben


Beköltözés folyamatban




Orientációs hét (The Amazing Adventure - Clarke Quay és Little India)


Random kép a városról


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése