2015. június 14., vasárnap

Válogatás

"A koszos, meglehetősen ócska vonat döcögve-zörögve szelte keresztül az országot. A rajta utazó lány, bár mindig is imádott vonatozni, nézni, ahogyan elsuhan mellette a táj, most egyáltalán nem tudta élvezni az utat. Már meg sem próbált a kezében tartott könyvre koncentrálni, túl ideges volt hozzá. Még mindig nem tudta elhinni, hogy behívták az interjúra..."

Január huszonkilencedike borzalmas nap volt, erre tisztán emlékszem. Semmi sem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. Ezért féltem is megnyitni a "veluxosztondíj, masodik fordulo" tárgyú e-mailt, amely fél tíz után nem sokkal érkezett a postaládámba. De mivel tudtam, hogy az üzenet tartalma akkor sem változik, ha másnap nyitom meg, rákattintottam. Azután sikítottam. Jó hangosan. Szerencsétlen családomra biztosan a frászt hoztam, de akkor ez nem nagyon érdekelt, ugyanis az e-mailben az állt, továbbjutottam a második fordulóba.

Így aztán február 14-én anyukámmal együtt útra keltünk, hogy meglátogassuk a messzi-messzi Budapestet. Ahogyan közeledtünk, úgy lettem egyre idegesebb, pláne, mikor hirtelen azt sem tudtuk, hol vagyunk. De végül egy kis segítséggel csak sikerült eltalálnunk Eötvösbe, ahol egy kedves hölgy, Daniela fogadott minket. Az interjú előtt még volt időnk beszélgetni, így sikerült neki úgy-ahogy megnyugtatnia.

Ezután egy huszonöt-harminc perces beszélgetés következett a három válogatóval. Mindannyian nagyon kedvesek voltak, magamról, a családomról, az esszéimről kérdeztek, illetve kikérték a véleményem néhány, a közelmúltban történt eseményről. Egyáltalán nem volt "kihallgatás-íze" a dolognak, sokkal jobb volt, mint amire számítottam, még úgy is, hogy izgultam.

Nem igazán hittem, hogy továbbjutok (persze, azért reméltem), így kicsit meglepődtem, mikor csütörtökön délelőtt az iskolaújságot szerkesztettük, és észrevettem, hogy jött egy e-mailem az Egyesülettől, miszerint továbbjutottam a döntőbe. Őszintén szólva örültem is neki, meg nem is, még az is megfordult a fejemben, hogy el sem megyek. Viszont ha már elkezdtem, akkor végig is akartam csinálni, így elmentem.

Nem bántam meg, rengeteg mindent tanultam önmagamról az alatt a hétvége alatt, ráadásul megismertem a másik hét "potenciális ösztöndíjast" is. Voltak ugyan nehéz pillanatok és furcsa szituációk, de mindent összevetve megérte a dolog. Érdekes, hogy a döntő alatt egyáltalán nem éreztük azt, hogy mi most voltaképpen versenyzünk egymással, egy (többnyire) jó hangulatú, vidám két nap állt mögöttünk, mikor fáradtan, kicsit már későn hazaestünk.


Nem nagyon hittem, hogy megnyerem a három ösztöndíj közül bármelyiket is, ezért kicsit meglepetésként ért, mikor másnap reggel, matekóra alatt megnéztem az üzeneteim a telefonomon (mentségemre szóljon, már rég végeztem a kapott feladattal), és ott volt.

Gyorsan megnyitottam, és elképedve olvastam:

" Kedves Réka!
Örömhírrel jelentkezem az UWC Magyarország nevében:
A tegnapi megbeszélésen úgy döntöttünk, hogy téged jelölünk a szingapúri UWCSEA ösztöndíjára.
"

Hirtelen megszólalni sem bírtam, csak oldalba böktem Anettet (ő a legjobb barátom), és a kezébe nyomtam a telefont. Néztünk egymásra egy darabig, míg végre sikerült valamennyire felfognunk. Annyi eszem azért volt, hogy ne kezdjek el sikítozni (azért elég nehéz volt megállni :D), így a többieknek csak annyit mondtam, hogy: "Gyerekek, megyek Szingapúrba!" Egyből megértették, mi is a helyzet.

Szünetben pedig rohantam Margaréta tanárnőhöz, valamint felhívtam anyut. Nagyon boldog voltam, nem is nagyon tudtam már odafigyelni a suliban, alig vártam, hogy délután legyen, és felhívjanak az Egyesülettől.


Nagyjából ennyi a válogató történet, végezetül még elmesélek egy érdekességet. A kétnapos döntő előtt vettem egy szerencsesütit egy hangulatos kínai étteremben, ez állt rajta: "Hamarosan jó hírt kapsz.". Persze ez egy hihetetlen általános "jóslat", de tényleg elgondolkodtatott, mikor rájöttem, hogy az értesítő e-mailem tárgya "JÓ HÍR". Furcsa véletlen, vagy a Sors keze? Nos, nem igazán foglalkoztat, de az biztos, hogy érdekes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése